Burn out - szervezet vagy ember?Mindkettő!
- László Borbély

- 6 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Az egyéni kiégés jeleit sem könnyű beazonosítani (a csalódás vagy a düh még nem minden esetben utalnak burnout-ra, bár lehetnek annak tünetei is), de a szervezeti attitűd romlás mögött húzódó okok kiderítése még nehezebb küldetés.
Ugyanakkor nem is lehetetlen... csak elég mélyre kell ásni.

A szervezeti elhasználódás mögött is többnyire egyéni állapotromlás figyelhető meg, de amikor a kiégett vezető környezete is már értékelhető vészjelzéseket ad (minden következmény nélkül), akkor kezdődik az a lejtmenet, amely személyes szakmai fókuszomat évek óta kitölti: a kiégett szervezet - tünetegyüttes.
Az elmúlt majd’ két évtizedet a jelenség tanulmányozásával és a beavatkozási metódusok kísérletezésével töltöttem, és ez idő alatt rábukkantam néhány olyan sémára, amelyek számomra a céges kiégés folyamatok állandó (standard) indikátoraivá váltak (a teljesség igénye nélkül):
Elavult üzleti modell /a megújulás képességének elvesztése
Generációváltás elcsúszása
Kiégett tulajdonosi menedzsment
Dolgozói elkötelezettség zuhanása
Kulcsemberek /középvezetők elvándorlása...
Ha ezen a ponton nem hívunk külső segítséget, a vég elkerülhetetlen.
A szervezeti produktivitás csökkenése mérhető, és a pszichometriának hála az emberi tényezők is beazonosíthatók, ami lehetővé teszi egy jó szakember számára, hogy eldöntse: milyen beavatkozással állítható helyre az optimális állapot.
A szervezeti kiégés tünetek enyhítési folyamata is analógiát mutat a személyes burn out kezelésével, de itt az időfaktor kiemelt tényezővé válik.
A kiégés mértékének mutatói:
a személyes elkötelezettség problémák (konfliktusok, szabotázs),
és az ezzel összefüggő hatékonysági/eredményesség (számok),
jómagam erre a két alaptényezőre tekintek (és ezt is tanítom), kiindulási pontként.
Az egyik vezetői coachinggal, a másik szervezetfejlesztési eszközökkel kezelhető, ez utóbbi esetben is kiemelt hangsúlyt kapnak a (még meglévő) dolgozók motivációs faktorai.
A gyógyulás a felsővezetéssel kezdődik, hiszen először a helyzetfelismerést és az erre alapozott tettvágyat kell elérnünk a szervezet tetején… Ennek hatásai hamar visszhangra találnak a középvezetésben, és a spirál elindul visszafelé.
Az a személyes tapasztalatom, hogy amennyiben nem a hierarchia tetején avatkozunk be először, később folyamatos ellenállással kell szembenéznünk a fejlesztési folyamat közben, de a legfontosabb és folyamatos fókuszt a középvezetésre kell helyeznünk.
Ők a két cintányér között a levegő...különösen egy kiégés közeli szervezetben, ez a réteg gyakorolja a legtöbb hatást a vállalat egészére, felfelé - és lefelé a hierarchiában.
A szervezeti megújulás soha nem szenvedésmentes, akár kemény áldozatokkal is járhat, de ha a belső kiégést hagytuk eluralkodni, mindenképpen megéri végigmenni ezen az úton, olyan kísérővel, aki érti a jelenség súlyát, és birtokában vannak azok a módszerek, amelyek segítségével a folyamat könnyíthető és/vagy gyorsítható.




Hozzászólások